Egyházasfalu település a Kisalföld nyugati szélén fekszik. Területe 21,64 km2, lakóinak
száma 879 fő. Egyházasfalu 1933-ban jött létre Egyházasfalva, Dasztifalu és Kisgógánfa
egyesítésével, majd 1950-ben hozzácsatolták Keresztényt is.
Egyházasfalva első okleveles említése 1418-ban „Egházasbazth” néven történt. 1479-től a Basthyak a tulajdonosai, majd beházasodás révén a Pászthoryak és utódai birtokolták még 1836-ban is a falut.
Dasztifalu 1281-ben szerepelt először „Villa Bozth” néven oklevélben. A XVIII. század végén az Ebergényi család volt a birtokosa, majd rokonság révén átkerült a Széchenyi család kezébe.
Kisgógánfát 1429-ben „Abulgánbazth” néven említi először oklevél.
A XVII. században a Nádasdyaké, majd a XVIII. század végétől a Széchenyieké a település. Keresztény első írásos említése 1264-ben történt, „Cyrestyen villa cruciferorum” néven, keresztes lovagok birtokaként. Egy 1280-ban kelt oklevélből kitűnik, hogy a templomos lovagoknak Keresztényben rendházuk és templomuk is volt. 1483-ban Mátyás király adó- és vámmentességet adott a falunak. A falu a XV. században elpusztult. 1500-ban a soproni keresztes lovagok tiltakoztak az ellen, hogy a szomszéd községek szabadon garázdálkodhatnak az időközben pusztává lett birtokon. A rend a mohácsi vész idején elhagyta Sopront és a falu a Nádasdyaké lett. 1633-ban Nyéki Vörös Mátyás – a soproni Szent János-templom igazgatója kapta birtokba. Kisgógánfának a XVII. században Erdősy Sylvester
János evangélikus lelkész, tudós és bibliafordító is birtokosa volt. A XVII-XVIII. században a soproni jezsuitáké lett a falu, majd a rend feloszlatása után Kollár Ádám, a bécsi udvari könyvtár igazgatója kapja adományként.
1942-ben Tóth Imre tanító, mint a KALOT Győr egyházmegyei titkára, népfőiskolát szervezett, amely 1949. februárjáig működött.
Nevezetességei:
- Klasszicista pestisoszlop (1710),
- Ebergényi-kastély (XVIII. század),
- Réffy Endre síremléke, emléktáblája,
- Kapuy Elek síremléke,
- KALOT Népfőiskola (1942-1949),
- 2 templom.
