Az Ebergényi-kastély története
A kastély korabeli állapotáról sajnos nem sokat tudunk. Régi térképeink leginkább csak ábrázolják, jelentősebb épületként jelzik. Ebergényi László iratai Bécsbe, az Österreichisches Staatsarchiv levéltárába kerültek. („Básztéfalu” összeírása 1725, a kastély 1713-as leltára és számtalan hagyatéki jegyzék még felkutatásra vár. Ezekből pontosabb képet kaphatunk a kastély korai időszakáról.)
Az 1784-es keltezésű Első katonai felmérés mindössze egy tégla-, vagy kőfallal bekerített négyszögletes udvart ábrázol. A következő, – sajnos évszám nélküli – „Dasztifalvai Helységh Határjának Mappája” érdekes alaprajzot mutat. Lehetséges, hogy az átépítés idejéből származik. (Pontosabb keltezést csak az adhat, hogy a Gyalóka felé vezető kocsiút 1815-20 között létesült. A temetőtől induló kertek alatti földút pedig 1857-re már a határtagosítás miatt megszűnt.)
A Második katonai felmérés és az 1857-es kataszteri térkép csaknem a mai faluképet és kastélyt mutatja. A kastélyban kápolnát is kialakítottak, ahol időnként a grófi családból származó papok szoktak szentmisét bemutatni rokonlátogatásaik során.
A következő, évszám nélküli fénykép még kb. hatvancentivel alacsonyabb oldalfalat és más tetőszerkezetet mutat. A számtalan átépítés nyomait falkutatással és a levéltári anyag összevetésével lehetne pontosabban meghatározni.
1897-ben a „Schoeller és Tsa” cég birtokába került. A környék cukorrépa termelésének egyik központjává vált. Valószínűleg erre az időre tehető a kastély gazdasági épületté alakítása. Palatetőt kapott új födémmel, a korabeli vasúti épületek mintájára. Egyik részén uradalmi intézői lakást alakítottak ki.
A következő tulajdonos Weisz Fülöp lett, aki tovább fejlesztette a gazdaságot. A kastélytól nyugatra lévő „Kont majort” (ismertebb néven „Kun majort”) telepes majorrá alakította cselédlakásokkal. Ebben az időben még keskeny nyomközű gazdasági vasút is összekötötte a majort a főépülettel és a Büki cukorgyárral.
Az 1940-es évek elején hazánkban is egyre jelentősebbé vált a KALOT mozgalom. Lövőn szerettek volna népfőiskolát építeni, ám az egyházasfalui plébános, Pap Antal esperes javasolta, hogy tekintsék meg a dasztifalui uradalom eladóvá vált épületét. Az épületet a hozzá tartozó istállókkal, műhelyekkel, kocsiszínnel, magtárral együtt alkalmasnak találták a tervezett bentlakásos iskola számára.
1942 dec. 20-án avatták fel a KALOT népfőiskolát. Báró Apor Vilmos megyéspüspök szentelte fel a környék papjai, tanítói és elöljárói jelenlétében. Leventeképzés, lelkigyakorlatok, gazdaasszonyképző, gyakorlókert, szakmai tanfolyamok segítették a környékbeli fiatalság hasznos ismeretekhez jutását. Ekkor az alagsorban zuhanyzók, az épületben pedig tantermek és háló termek létesültek, kialakítva a hely ma is ismert arculatát.
A szomszédos épületben kápolna is létesült, melynek Szent Imre szobra templomunk raktárába került. A Népfőiskola még a mozgalom 1946-os betiltása után is működött, egészen 1949 februárjáig. Az államosítás után iskola, termelőszövetkezeti iroda, majd 1989-ig pedagógus lakásként üzemelt.
A rendszerváltás után az épület állaga tovább romlott. A lakásokat kiürítették, majd egy vállalkozó jelentkezett, hogy megvásárolná. Ekkor a KALOT jogutódja is igényt tartott rá. Terveik voltak a népfőiskola újraindítására, amelyből azonban semmi sem lett. 2015-ben a kastély új cseréptetőt kapott az erősen megrongálódott palatető helyébe, a régi cserépfedés mintájára.
